2 Corinthians 3
1 A küldetés nagysága. Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk - mint némelyek - hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre?
2 Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember,
3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.
4 Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.
5 Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik.
6 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.
7 Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt,
8 hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9 Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata?
10 Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges.
11 Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!
12 Az apostoli bátorság. Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk,
13 nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét.
14 Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el.
15 Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre,
16 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.
17 Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18 Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.